Amikor elkezdtem a sziklamászást űzni és egyre kellet valami új "hardware", az a boltokban már ott volt, nekem (tisztességes diákként) csak azon kellet elmélkednem, honnan legyen meg a tőke hozzá.  Bezzeg azok a régi szép idok, amikor ha mászni akartunk, irány a vasas, meg a barkácsboltok.

Egyszer az egyik jó barátom apjával elmentünk sörözni, és az öreg hegyimanó nagyon lelkesen mesélte azt, amikor még a Trabant biztonsági öveiből varta magának az első beülőjét, karabinerekért a vasashoz ment, kötelet kilóra vette, a mászócipőt pedig egy elkoptatott focicsukából faragta. Kedvencem, az expedíciós hálózsákját (Mont Blanc-ot megjárta, haver itt-ott ma is használja), a testvére varrta, a bélés már echte pehelytoll volt. Az abszolút elérheto kincs pedig a dural volt, amiből a szorgos kezek szinte bármit tudtak, vágni, reszelni, fűrészelni.

Az alábbiakban, pár ilyen a szocikor hegyimanójának találékonyságát dicsőítő alkotás.
 

Karabiner

Egy dural lapból vágott, majd tökéletességre reszelt ereszkedő nyolcas.

 

Volt, aki az öntvényekkel próbálkozott, szintén egy ereszkedő nyolcas.

Egy újabb fúrt, faragot biztosítóelem.

A mai Ascender (nálunk Jumar-nak becézet) mászó elem házilag gyártott verziója, itt már komoly kézimunkáról volt szó.

Home made kiskalapács a szögek beverésére.

Újabb komoly szakmunka szüleménye, hágóvas.

És zárásra, valami tényleg durva, házilag gyártott szemüveg, a komolyabb jegekre.

A képeket a lezec.cz serverről kölcsönöztük.