A filmtörténet kevés jó outdoor filmmel büszkélkedhet. A vadon foglyai (The Edge) egy az ilyenekből. Persze van benne sok halliwúd is, de én nem azért szeretem. Jó zenéje van és Tony Hopkins barátunk játsza az egyik főszerepet. Illik neki. Továbbá a filmben elhangzik egypár komoly gondolat, melyek a hegyjárás fundámentumainak számítanak.

Az egyik jelenetben Hopkins a túléles egyik alaptézisét magyarázza a repülőszerencsétlenség után a kanadai vadon közepébe pottyant civilizócióhozszokott, kétségbeesett sorstársainak: "mibe halnak bele az emberek a vadonba? A szégyenbe. Mert ha baj történik velük, rögtön ezt kérdezik maguktól: miért VELEM történt meg ez? Ott ülnek kétségbeesve, pánikolva. Aztán meghalnak."

Vagy egy gyakoribb alternatívája: mi a francnak jöttem ide? Ugye ismerős? Velem már nemegyszer megesett, hogy egy nehéz, veszélyes pillanatban  automatikusan ez villant be a fejemben.  Erősen, vádlóan. Ez még rendjén lenne, de ha nem vigyázunk, ezután a kérdés után az ember fejében elszabadulhat a pokol. Kétségbeesés, pánik, dezorientáltság, kapkodás...pont a legrosszabbkor.