HTML

Hegyimanó

Hétmérföldes kisbakancsban

A blog szerzője TKG és Ákos, két felvidéki hegyjáró, amatőr hegymászó. Ezzel a bloggal is szeretnék hirdetni a kvalitás hegyjárás filozófiáját: hitet téve az alapos felkészülés és megfelelően összeválogatott felszerelés fontossága mellett.

Friss topikok

  • P.Zoli: Üdv Hegyimanó! Olvastam az egyik bejegyzésedben, hogy (hozzám hasonlóan) eltört az egyik sátormer... (2009.08.20. 09:55) Ha törik a sátor, MacGyver a vadonban
  • aati: jaaj, nagyon szep helyek ezek. dolgozni se tudok mar ma, ilyenek olvasasa utan csak pakolnam a zsa... (2008.12.08. 10:06) let's go Goriz!
  • MelecskeÁkos: Szeva! hamarosan jönnek a postok, meglátod:) (2008.09.07. 16:05) Gründölés előtt...

Indafotó képek

Ahol még ott vagyunk

Amikor minden összejön

2009.11.01. 14:36 tkg

4. nap

Harmadik reggel ugyanazon a hegylakon, de ez most más, pluszba gyönyörű idő, mínuszban rengeteg ember. A nem túl hosszú útiterv: gleccsere fel, gleccserről le és átalszunk a Neue Prager Hütte-n. Figyelembe véve a rengeteg korán kelő csúcsra törőt (meg az útiterv is engedte), inkább kialudtuk magunkat és csak 8 körül vágtunk neki a gleccsernek. A késő kelő terv bevált, az emberek többsége a távolban bandukolt mi pedig nyugodtan és másoktól nem zavarva bandukoltunk felfelé. A gleccser frissen hullott hótakaróba borítva a felhőmentes égbolt alatt egy teljesen új, pazar látképet nyújtott.


A gleccser

A gleccser szélére megérkezve magunkra vettük a komplett díszegyenruhát: hágóvas, ülő, mellkas rögzítés, sisak, kötél, karabinerek és nekivágtunk a régi új útvonalnak.  Bár az útvonalat 3 napon belül harmadszor tapostuk, a friss hó és gyönyörű időjárásnak köszönhetően egy egésze új élményben, útvonalban volt részünk (hiába, mennyivel könnyebb úgy menni, hogy lásuk hová).


Ákos és a nyereg, ahonnan a gleccserre léptünk


Jómagam és az egyik meredekebb gleccser szakasz


A terv az volt, hogy miután felérünk a csúcs alatti nyeregre, eldöntsük meg-e másszuk az utolsó 150 magassági métert, vagy elindulunk lefelé a nyereg másoldalán. Egy nagy pakkal a hátán azért minden lépést jobban érez az ember, de ebben az időben bűn lett volna nem felmenni.  A nyeregre érve találtunk egy szimpatikus lerakodóhelyet, nagy gyorsan ástunk egy kisseb lyukat a hóba, beleraktuk a hátizsákokat, lerögzítettük a túrabotokkal, és csak csákánnyal a kézben, az ilyenkor kihagyhatatlan körtepálinka-flakonnal nekivágtunk a csúcsnak. 

  Utolsó lépések a csúcskereszt előtt.

Az hogy mennyire megérte feltaposni a csúcsra, meg talán összegezném a következő pár fényképpel. Az ilyen pillanatokért, ilyen látképért érdemes volt minden, megérte megvárni a jó időt, megérte kitaposni az utat felfelé.

Megpihenve, és megtelve a látottakkal, elindultunk lefelé. Az út a vártnál fárasztóbb volt, a megolvadt hó egyfolytában rátapadt a hágóvasaimra, és a nehéz pakkokkal a térdeknek is volt mit rúgózniuk.


Haladunk lefelé

A gleccsernek ez az oldala jóval hosszabban húzódik, így szinte a végállomásig fent hagyhattuk a hágóvasakat, és bandukoltunk a szálláshelyünkre.


A Neue Prager Hütte és a hozzá vezető útvonal


 A Neue Prager hütte teraszáról

A vacsoránkat a ház előtti teraszon főztük, csodálván a gyönyörű kilátást és a megmászott gleccsert.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hegyimano.blog.hu/api/trackback/id/tr791490869

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása